Az utóbbi években szinte egymás után alakultak meg a különböző hagyományőrző csoportok és egyesületek. Hagyományőrzésről beszélünk, amikor felkutatjuk és felelevenítjük őseink évszázadokkal ezelőtt járt táncait, megvarrjuk ruháikat, esszük ételeiket. És hagyományőrzésről beszélünk, amikor apáinktól, anyáinktól hallott énekre nyílik a szánk, vagy az ellesett mozdulatokkal ropjuk a táncot. Igaz és szép dolog, bármely szokás „rabjai" vagyunk.

Az Öcsödön „csak" Pávakörként emlegetett Hagyományőrző Népdalkör idén lett harmincöt éves. A Népdalkör október tizedikén kórustalálkozóval ünnepelte meg az eltelt három és fél évtizedet. A hetvenes évek közepe nemcsak egy új kezdetet jelentett, hanem egy közel egy évszázados hagyomány folytatását is. Öcsödön először 1882-ben alakult énekegyüttes, Ipari Dalárda néven, melyhez később csatlakozott a férfikórus, majd a századfordulón megalakult a színjátszó kör. A huszadik század viharos időszaka hozott szépet és rosszat egyaránt. A színjátszó kör nemcsak a falu népét szórakoztatta. Előadásaikat a távolabbi települések lakói is szívesen fogadták. A második világháború után közel húsz évig daloltak együtt a nótás kedvű öcsödiek, majd rövid szünet után, 1974 őszén megalakult a népdalos csoport, a Pávakör. Az éneket zeneszó kísérte. Újra megszólalt a furulya, a köcsögduda és a tárogató, de a fő hangszer az öcsödi citera lett. Ez a citera mindig is más volt, mint a többi. Különlegességének, szép hangzásának titkát csak az öcsödi ember ismerhette és ismerheti a mai napig.
A Pávakör tagjai folyamatosan gyűjtötték a régi dalokat, felkeresték az idős embereket, akiktől hallás után tanultak. A dalok különlegességét a falura oly jellemző tájszólás adja. Ezek a népdalok nincsenek lekottázva, ma is hallás után tanulja meg azokat a Népdalkör.

Az idei ősz talán utolsó napos hétvégéje felejthetetlen élményt nyújtott a kórustalálkozó meghívottai számára. A közeli és távolabbi településekről érkező kórusok között foglaltak helyet a váncsodiak és az érkeserűiek. Hozzájuk különleges kapcsolat fűzi a községet. Ennek okát nem lehet egy mondatban kifejteni, de „elég az hozzá", hogy öcsödnek van keserűi és váncsodi része. Meghívták a falu apraját-nagyját is, akik nem csak hallgatták, de daloltak is a fellépőkkel.